Keresztre feszített

1000 éve írt versek :DDDDD

Soha senki más, csak Te jutsz az eszembe,
Zivatar sem szakít el minket,
Emikor Rád gondolok,
Rólad verseket írok,
Eszembe jutsz mindig nekem,
Tehozzád jöttem drága kedvesem,
Lelkem, szívem ott van Nálad,
Egy életen át,
Körül vesznek szép emlékek.






Szeress, ha szerethetsz,
Zord időben messze távolból,
Elmúlt mindig akárcsak az álom,
Rettentő nagy idő míg távol vagy,
E-könnycsepp azóta szemembe égett,
Téged várlak mindig éjjel,
Lelkem szárnyán,
Egymagamba ülök,
Keresem a boldogságom, de sehol sem találom.



Sír, zokog a szívem néma csendességben,
Zárt, sötét helyen,
E-életem semmi már,
Ránk nem tudom mi vár,
Egyet szeress, de igazán,
Tiszta szívből,
Lelked mélyéből,
Ezért írom Neked ezt a verset,
Kívánni foglak Kedves.




Tél, tél zúg a szél,
Ég a hurka a kemencén,
Liheg a kutya, vezet engem,
Itten ez a táj agyon szép.

Tájnak a neve: Vokány,
Ágon a cinege ugrál,
Jókedvűen dalol már.




Ne hidd, hogy feledni foglak,
Habár nem leszek Veled,
Emléked szívembe véstem,
S a szívem soha sem feled.




Van mikor arra gondolok, hogy nem ér véget,
Van mikor arra, hogy újra kezdődik,
A szerelem próbaköve a távollét,
De a hazugság a gyöngék fegyvere.




Bár szívünk éppen nem akarja,
Oly nehéz a boldogság,
Lobogó zászló van kitűzve,
De hát nem így lett,
Olyan mint egy álom,
Gondolat az nem elég!


Nő ad millió dolgot,
Könny lehull, a szív tiszta arany,
Ez miatt a szem Őt, a szerelemmel könnyen ragyog,
Helyes és helyes minden áron,
Őket együtt gyenge bűbáj varázsol,
Ezért a szó ereje a "világ".




Kemény ez a dolog, de már sok,
Összetört, széttépett, lelkem is holt,
NYitom már ki, de nehezen,
Véletlen kinyílt, de lehetetlen.



CSalódás a végzetem,
A bánat felüti fejem,
Látni nem látok,
Óriási tévedés az életem,
De nem! Utolsó reményemet elvesztettem,
Árnyék se kísér engem,
S most azt hiszem meghalok!



Ezen a szép ünnepen én leszek az Őrangyalod,
Ki úgy vigyázz Rád, ahogy nem is gondolod.



Őrök ünnep ez számodra,
Remény a nyugalomra,
Angyalok szózata hallatán,
Nékünk szól az ének már,
GYertya lángja ég nekünk,
Azért, hogy reménykedjünk,
Legyen a szeretetben gazdag a karácsonyod!